A Zombie meséje a négyes számú fűszerről + RECEPT

A Zombie koktél sztori

Történt egyszer, réges-régen az Óperenciás tengeren is túl, hogy egy kalandvágyó tudós, Beachbum Berry, ki egész életét a polinéz főzetek tanulmányozására tette fel, hozzájutott a legnagyobb kincshez, amiről valaha álmodott. Megtalálta a legeslegelső tiki tinktúra rég elveszettnek hitt receptjét, a bártenderek szent Grálját. E hetedhét országra szóló felfedezés előtt, a tudatlanság porától elhomályosodott elméjű korcsmárosok jobb híján saját megérzéseikre alapozva láttak neki a híres Zombie koktél kikeverésének, ami ennek eredményeképpen megyéről megyére, csárdáról csárdára változó kinézetű s ízű volt.

Az egyik ivóban messzi égövekről származó ananász levével próbálták elviselhetővé tenni az eleve rossz tippelgetésre alapuló receptet, a másodikban nem túl ízletes, de legalább olcsó, sváb inländer rummal próbálták kiütni a betérő vendég érzékelését, hogy másnap még a saját nevére se emlékezzék, a harmadikban pedig csak összeöntötték, amit találtak; a részegeskedő virtuskodóknak úgy is mindegy, csak szesz legyen benne. Lett is nagy kuszaság és értetlenkedés a szomjazók körében; most akkor mi is pontosan ez az élőhalottakról elnevezett bódító nedű?

A varázsló, Ernest Raymond Beaumont Gantt, népmesei nevén Donn Beach, az elixír megalkotója maga is a legendák ködös elbeszéléseinek homályába vész. Miután az újvilági uralkodók rájöttek arra, hogy nem tilthatják meg a népeknek mindenféle szeszek kortyolgatásával járó élvezeteket, Donn egyből megnyitotta fogadóját, amit egzotikus, szigetvilági faragványokkal és ősi hawaii vallási motívumokkal díszített. Fáradságos munkával kikísérletezett receptúráit ugyan feljegyezte pergamentekercsekre, de gondoskodott arról, hogy ez senki, arra méltatlan halandó kezébe ne kerülhessen. Írását rejtjelezte, így nem volt könnyű dolga annak, aki el akarta tőle lopni a sikert, vagyont és az örök élet érzetét okozó koktélt.

Becsvágyó tolvajokból pedig akadt bőven. A közeli italkimérések gazdái csaposokat küldtek a Don the Beachcomber’s-be, Donn bárjába, hogy ott a mester keze alatt dolgozva, elsajátítsák a fortélyokat és megszerezzék a kincset érő receptet. De mindhiába. Donn tanoncai sem tudhatták, hogy pontosan mi is az, amit a saját kezükkel készítenek nap mint nap. A koktélleírásban csak számkódok szerepeltek, amik egyforma, számozott üveget jelentettek, de hogy ezekben a palackokban mi volt, arról fogalma sem volt senkinek. Minden, de még az almalé és a só is rejtjelezve volt. A Zombie sikertelen lemásolási próbálkozásai után hetven év csönd következett, majd szomorú beletörődés, hogy a varázsló sírba vitte a bánat gyógyírét.

Időközben a tehetetlen emberek mindenféle, sütésre is alkalmatlan rumokkal összekevert kék narancslikőrös, piros ételfestékkel felütött cukorszirupos folyékony rágógumit szürcsölgettek a tiki italok őseként. Fogalmuk sem volt, hogy micsoda lidérces kegyeletsértés következtében létrejött antikrisztusi násztánc az, amit a garatukra öntenek.

De Beachbum Berry ezt nem volt hajlandó tovább elviselni, így hát elhatározta, hogy addig folytatja a kutatást az 1934-es Zombie után, amíg sikerrel nem jár. Az első kutatással töltött év zsákutcának bizonyult. A második évet a teljes sikertelenség jellemezte. Már három hosszú éve dolgozott, amikor még mindig nem történt semmi. Az elkövetkezendő hét évben mindez ugyanígy történt. Valami mindig közbejött, egy sehova nem vezető nyom, egy téves információ, egy ember, aki mindent tudott, de már meghalt. Történetünk főhősét azonban kemény fából faragták, és a tizenegyedik évben is töretlen lelkesedéssel kutatott, amikor rengeteg ötlet, recept és szemtanú meghallgatása után 2004-ben Donn egyik bizalmas bármixerének, Dick Santiagonak a fia véletlenül megtalált apja régi ingzsebében egy sárga jegyzetkönyvet. Minden benne volt! És minden tétel a valódi nevén szerepelt! A rum végre rum volt, és nem SP 13#/B!

Beachbum minden tudását latba vetve neki is látott a halottnak hitt élőhalott, a Zombie feltámasztásának. Egy kivételével minden szükséges összetevő a helyén várt arra, hogy ismét összeálljon a tökéletes főzet, már csak fél uncia Donn’s mixet kellett összeszerelni. A jegyzet végén ott voltak a Donn’s mix összetevői: 2 rész grépfrútlé, 1 rész fűszer #4. Hogy mi az a fűszer #4?
Ötlete sem volt, de már csak egy hajszál választotta el őt a megoldáshoz, ezért minden követ megmozgatott, hogy kiderítse.

Beachbum gyorsan Mike Buhenhez sietett, kinek édesapja Donn Beachnek dolgozott. Mike, egy zömök testalkatú, morcos tekintetű férfi, épp a rózsáit gondozta a kertjében, mikor feltűnt egy szemmel láthatóan izgatott, csapzott hajú, ősz szakállú férfi, aki egy őrült tudós benyomását keltve tépte fel a kert ajtaját.

-    Jó napot kívánok! Elnézést az otrombaságom miatt, de a Zombie receptje ügyében végzek nyomozást. Tudom, hogy maga segíteni fog nekem. Az apja mindent tudott erről az italról. Tud valamit a négyes számú fűszerről? – kérdezte Beachbum.
-    Jó napot! Ami azt illeti, valóban segíthetek... bár szívesebben segítettem volna, ha nem tapossa le a frissen vágott gyepemet. Édesapám a megszállotja volt a tikinek, és mindent megmutatott és elmesélt nekem. A kettes és négyes fűszert az Astratól hozta Inglewoodból – válaszolta Mike. Mindig ugyanaz történt. Egy szakács kinyitott egy lepecsételt széfet, kivette az alapanyagokat, amiket keverőgépbe tett. Az így nyert folyadékot pedig palackozta. Apám ráírta az üvegre a megfelelő számokat, és már ment is vissza Hollywoodba, a Beachcomber’s-be, persze úgy, hogy lehetőleg senki ne vegye észre.
-    Nem tudja megmondani, milyen íze volt a négyesnek?
-    Ja, hát arról nekem lövésem sincs. Az Astra tulajdonosa, John Lancester, a ’60-as években meghalt rákban. A cég már rég nem létezik. Soha senki nem fogja megtudni, már sokan próbálkoztak, maga sem ennél közelebb jutni. Viszlát! – Mike vállat vont, erős karjával határozottan intett a kijárat irányába, és folytatta virágai ápolását.

Pedig annyira közel volt a megoldás!

Ismét eltelt egy év. Egy tanácskozáson Beachbum megismerkedett egy öreg tiki szakértővel, akinek elmesélte, milyen szerencsétlenül járt. Elfecsérelt tíz évet az életéből, hogy ihasson végre egy jó koktélt, amikor közbe lépett a négyes fűszer, ami kezdi az őrületbe kergetni. A szakértő megráncolta homlokát, jelentőségteljesen a férfire nézett, és lesajnálóan csak ennyit mondott:
„Négyes fűszer? Hiszen ezt John Lancester régi cége főzte. Ötven éve együtt dolgoztam vele. Ez, kedves barátom nem más, mint fahéj és víz. Fogadja elismerésemet. Ön kis híján a fahéj szirupba őrült bele.”

Az álmok furcsa természetűek. Sokszor csak akkor hajlandóak megvalósulni, ha már lemondtunk róluk.

Íme hát a mennyei, tökéletes, káprázatos, eredeti recept egyenesen 1934-ből, a szesztilalom utáni első évből.

  • 22,5 ml limelé
  • 15 ml falernum (házi rumos-fűszeres szirup)
  • 45 ml érlelt puerto ricoi rum
  • 45 ml jamaikai sötét rum
  • 30 ml Lemon Hart 151 (demerrarai rum)
  • 5-8 ml grenadine
  • 1 dash Angostura
  • 6 csepp Pernod
  • 15 ml Don’s Mix

Blenderben 5 másodpercig dolgozd össze törtjéggel, töltsd kockajégre, high ball pohárba.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Tanuld meg Te is a világ legtrendibb koktéljait a Best Barista Iskola Mixer tanfolyamán!

« vissza a hírekhez